Oldalak

2015. március 7., szombat

Sátán pösze, avagy az idegesítő szomszédok.

 Nem könnyű egyszerre két helyen lakni. Ami éppen az egyik helyen kéne, az a másikon van és fordítva. De nem könnyű egyszerre jóban lenni egy csomó szomszéddal, akik néha szörnyen idegesítőek és egy kanál vízben meg tudnál fojtani egy párat. Kezdjük mindjárt az aranyos nénivel a panelban, aki amint meghallja, hogy jövünk ki a lakásból, felgyorsul 100-ra, kijön és órákig meséli piacos történeteit, amelyet az elmúlt fél órában élt meg, a végén berohan a lakásába és hoz ki nekem ezer kiló csokit. Vagy a folyton okoskodó öregúrral, aki olyan kancsal, hogy a hátán folyik le a könny. De ez még egy dolog, mert oké, nem tehet róla. De az, hogy mindenbe beleavatkozik és amit kitalál, az 'aggyuramisten' azonnal kell neki. Esetleg a felesége - akinek fogalmam sincs a nevéről -, akit Sátán Pöszének hívok. Még egy olyan alattomos öregasszonyt senki sem látott. Akkor ott vannak az alattunk lakó retro egyetemisták, akik Fenyő Miklóssal szórakoztatják magukat, avagy a sárga földig isszák magukat, de akkor a haverok is beszállnak. Emlékszem, egyszer írtam egy cetlit a következőkkel;
" Szeretjük a Mikit, de nem egész este "
Majd bedobtam a lakásukba. Az ő lakásuk füstölt egyszer, de akkor csak egy srác lakott, aki gyógyszereket szedett és feltett valami kaját megmelegíteni a gázra. Éppen akkor hatott a gyógyszer és elaludt. 2-kor arra kelt a ház, hogy töménytelen füst árad a lakásból. Mi hívtuk a tűzoltókat, kb 10 percen múlott, hogy nem halt meg füstmérgezésben...
 A faluban is érdekes jelenségeknek lehetünk szem- és fültanúi. Kezdjük az előttünk lakó egyedülálló bácsival, aki malacokat tart és minden szombaton zárt körű hangos disznóvágást rendez, amely keretében az összes létező szag végig járja a házat, finomnak nem mondható aromájával felveri a ház lakóit, azaz minket, mi pedig hangos "kurvaanyázással" díjazzuk a történteket és ha valaki a szagra nem ébredt fel, az a kiabálásra biztosan. Kettőt üt egy csapásra. 
 Egy másik téma az, amikor a mellettünk lévő velem egykorú lány sétáltatni indul harsányan ugató kutyáját, ami minden másik kutyának nekiugrik a kerítéseken keresztül, amelyek szintén ugatni kezdenek és kész is a zenebona. Személyes véleményem, hogy miért kell a kertes házaknál kutyát sétáltatni. Főleg reggel 6-kor. Amikor az egészséges ember alszik. Vagy kellene aludnia.
 A bal oldali szomszéd minden szombat este családi gyűlést, azaz egy egész éjszakás bulájt tart, amikor az élettársa mulatós zenéket énekel, természetesen illuminált állapotban, ugyancsak a többi vendéggel együtt. 

Szeretjük a szomszédokat. És aludni is.

2015. február 17., kedd

SZÓBELI

 Ez utóbbi két hónap kész cirkusz és felfordulás volt az agyamban. Decemberben a felvételi miatt rágtam le a körmeimet, majd amikor - tegnap 1 hónapja - túlestem rajta, jöhettem haza és magolhattam a szóbelire, ami eldöntendő volt, mert nem mindenkit hívnak be. Szeged legnevesebb iskolája, állítólag egy versenyistálló, de én nem hiszek a mondákban. Tegnap közzé is tették a listát, szerencsére én mindkét csoportba bekerültem, így ma megyek szóbeli vizsgázni.
 Anya természetesen már borzolta a kedélyeket, szóval este fél 8-körül össze is kaptunk, reggelig egy szót nem szóltunk egymáshoz, így idegesen nem tudom mennyit hozhatok majd ki magamból, de az 100%, hogy félek az iskola igazgatójától, aki valószínűleg bent lesz a szóbelin. Úgy küld el valakit a picsába, hogy szinte várod, hogy indulhass. Amúgy szimpatikus, csak attól félek, hogy kiforgatja a szavaimat, vagy ilyesmi. 
 Tegnap amikor meglátta, hogy engem is behívtak, egyből rohantam a másik osztálytársamhoz, mert ő is oda felvételizett és őt is behívták szóbelire holnap. :) Szóval holnap elkísérem őt is. Na, ott tartottam, hogy amikor megláttam felugrottam és kiabáltam, sikítottam, rohantam és minden velem szembe jövőt megöleltem. A matek tanáromnak is elmondtam óra előtt, akinek a reakciója 100m-es pontossággal kiszámítható volt;
"Jól van."
Nem győzi hangsúlyozni, hogy a matematika az értelme mindennek, engem még is behívtak 22 pontos matekkal a Radnótiba. Mehh!

Vigyázz Radnóti, jövök!

2015. január 22., csütörtök

Mindenféle sulis nyavaja

 Az első bejegyzést nem akartam ilyesmire pazarolni, de valami jelentéktelen "én vagyok a 15 éves lovászfiú" témát sem akartam idehányni, nem azért olvasnak egy blogot, mert valaki depressziós és csak a negatívumot mondja magáról. Vagy még is?
 Azt hiszem a mai napot sikerrel zárhatom. Lebeszéltem egy jóval alattam járó lányt arról, hogy megverje az egyik osztálytársamat, csak azért, mert az nevetett rajta. Ugyan  kérem, 11 éves; szerinte azt ver/tép meg, akit csak akar, akármikor, akárhol. Nos ez nem egészen így van. Az erőszak nem minden esetben megoldás. Mondhatni egyikben sem. Oké, néha lehet, de akkor sem feltűnően kell püfölni az illetőt, amíg csak mozog. Egy tockos még belefér normális keretek között. De az, hogy egy 11 éves lány megverjen egy 15 éves, ballagni készülő embertársát az azért még is csak wat. 
 A másik téma a felvételi és a beiskolázás. Nos. Ez nálam egy rettegett téma. Nem vagyok jó tanuló. Én igyekszem, küzdök - főleg a matekkal -, de annyira beskatulyáztak, hogy gimnázium előtt 4.6-os átlagra nem akarja megadni a történelem tanár az 5-t, mert az E-Napló máshogy számolta az átlagomat, ÚGY, hogy elvileg a sulinkban még csak tesztelik a naplót és még nem is aszerint kéne osztályozni. 32 gyerekből 3-nak lett ötöse félévkor történelemből. 
 A matekom szokás szerint 3. Olyan lekezeléssel és utálattal fogadja minden próbálkozásomat a tanár, hogy szinte a szeméből ki lehet olvasni, hogy legszívesebben élve ásna el. Örül, ha a rossz jegyet kell beírnia. Ha viszek szorgalmit csak kiröhög. Kiröhögött azért is, mert én Szeged legerősebb gimnáziumába szeretnék tovább menni, majd az orvosira. Körülbelül olyan 25-32 pontos lesz a matekom, a magyarom 44 körül + 25 pontos a szóbeli, ami februárban lesz. *kopp-kopp* Így csak felvesznek majd!  *kopogás megint* A többi jegyem pedig mind 4-5! Nem lesz, csak 1 hármasom. :)
 A tanulásommal nincs gond, nehézségeim sincsenek, csak van ami könnyebben, és van ami nehezebben megy.